Közhely, de totál igaz, hogy a gyermekünk a legtöbbet a mi példánkból tanul, azt csinálja, amit tőlünk lát és ahogyan látja. Ez a táplálkozásra, étkezési kultúrára is teljesen igaz. 

“Nem tud nyugton ülni az asztalnál, izeg-mozog, felkel…” – Lehet, hogy mi is felugrálunk, telefont nyomogatunk evés közben?

“Nem eszik zöldséget.” – Lehet, hogy mi sem áhitattal viseltetünk a zöldségek iránt és nem látott még minket jóízűen elropogtatni egy almát?

“Csak tésztát/virslit/kenyeret hajlandó enni.” – Lehet, hogy túl gyakran kapja, nem merjük mással kínálni, nehogy éhen maradjon?

“Nem ül le enni, rohangálva eszik.” – Lehet, hogy ezt látja tőlünk?

child-445023_340.jpg

Igen. Van olyan étel, amit nem fog szeretni talán soha, nekünk is van nem-szeretem ételünk. 

Igen. Van olyan időszak, amikor csak akkor nem szaladozik, amikor alszik.

Igen. Van, mikor minden érdekesebb, mint az evés.

Viszont, ha a mi példánk állandó, ha rohangálásban kifáradva (vagy csak, amikor leáll) a megszokott, megnyugtató közeget találja (Anya, Apa, Tesó együtt ül az asztalnál.), akkor ebbe bele fog ő is “tanulni”. A mi étkezési kultúránk fogja az övét is meghatározni. Ha nem eszünk rendesen, ő sem fog…

Szóval hozzátáplálási időszakban, amikor nem csak az új ízeket szokja meg a baba, hanem magát az étkezést is (el)tanulja, figyeljünk oda, hogy a reggeli rohanás miatt ne maradjon el a reggeli, együtt üljünk le enni és egyáltalán: úgy együnk és azt, amit szeretnénk, hogy a baba is átvegyen. Szerintem.

 

Szeretnél hasznos tippeket, ötleteket. No meg hiteles infókat kapni a babád hozzátáplálásáról?

Iratkozz fel hírlevelünkre is ezen a linken!

Leave a Reply

Your email address will not be published.